B

1382391531_babits_mihaly_halalfiai.jpg
Babits Mihály: Halálfiai

A Halálfiait önéletrajzi regényként tartják számon, olyan önéletrajzi regényként, amelyben Babits saját családjának, környezetének, élete egy korszakának mozzanatait felhasználva a századforduló történelmi, társadalmi, politikai légkörét, gondolkodásmódját, életformáját eleveníti föl. Gyermek- és ifjúkori önmaga, családja és környezete létező figurái álltak modellt ahhoz, hogy Babits családregénye, több nemzedék sorsának nyomon követése egy egész történelmi korszak, társadalmi valóság tablójává szélesedve a századvég és a századelő szellemi arculatának alakulását, változását megörökítse.

(Az 1984-es kiadás fülszövege)

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

"Minden ember királynak született, s kell, hogy valahol királynak is érezze magát: másképp alig volna kibírható az élet."

"Az Emlék különös kincstár, mely néha a gyémántot dobja ki és a szemetet gyűjti."

"Ki számíthatja ki a sorsot melyet magunkban hordozunk? Semmi sem bizonytalanabb, mint az, ami előre bizonyos, s a mag maga csodálkozna a legjobban, hogyha a fát látná."

"...leckéinek s új könyveinek megnyílt világa mögé sáncolta magát; a friss papirosok, rubrikázott szótárfüzetek, térképhálók és színes ceruzák ejtették hatalmukba színükkel, sokaságukkal, s még külön szagukkal is; – óh, csodálatos szerszámok, melyek azzal kecsegtetik diákkorunkat, hogy megfoghatjuk a világot és azért ki sem kell lépnünk magunkból! A világ maga jön hozzánk, már legalább a papírlapok fehér tükrében; s mi begubózva a papírlapokkal, úgy élünk, mint egy tükörszobában, mely a végtelenbe tártnak tetszik, noha tökéletesen s minden oldalról zárt. A messzeségek közel jönnek, s mi eltávolodunk attól, ami mellettünk van."

Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984
Kritikai kiadás: Argumentum Kiadó, Budapest, 2006
1382385107_bulgakov_kutyasziv_2.jpg
Mihail Bulgakov: Kutyaszív

Sci-fi regény? Fergeteges komédia? Egy ültőhelyben felfalható bűntörténet? Bulgakov kisregénye mindez együtt, de legfőképpen üzenet 1925-ből: ne piszkáljunk bele az öntörvényű természetbe. A regénybeli professzor egy kutyába emberi szerveket ültet át. Vajon lehet-e kutyából szalonna, azaz ember? Irányíthatja-e az ember a saját sorsát?
Bulgakov a forradalmat is erőszakos „szervátültetésnek” tartotta, amellyel Oroszország 200 éves elmaradását óhajtotta volna mesterségesen behozni. Jóslatát a „Kutyaszív”-ben fogalmazza meg. Ezt a könyvet keresték, amikor házkutatást tartottak az írónál. A kézirat negyedszázaddal írója halála után titokban Párizsba vándorolt, és ott jelent meg először.

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

" – Az étel, Ivan Arnoldovics, igen ravasz dolog. Enni tudni kell, és képzelje, az emberek többsége egyáltalán nem tud enni. Nemcsak azt kell tudni, hogy mit együnk, hanem azt is, hogy mikor és hogyan – (Filipp Filippovics sokatmondóan megrázta a kanalát.) – És hogy miről beszélgessünk közben. Úgy bizony. Hogyha azt akarja, hogy jó legyen az emésztése, volna egy jó tanácsom – ne beszéljen evés közben a bolsevizmusról és az orvostudományról. És isten őrizz, hogy ebéd előtt szovjet újságokat olvasson.
– Hm... De hiszen más nincs.
– Hát akkor semmilyet se olvasson. Tudja, harminc megfigyelést végeztem a klinikán. Na és mit gondol, mi derült ki? Azok a páciensek, akik nem olvasnak újságot, kitűnően érzik magukat. Azok pedig, akikkel szándékosan olvastattam a Pravdát, elkezdtek fogyni."

" – Tessék kérem – a kalucsnitartó. 1903 óta lakom ebben a házban. És ez alatt az idő alatt, egészen 1917 márciusáig, nem fordult elő egyetlen eset sem, és ezt aláhúzom piros ceruzával: egy sem, hogy a lépcsőházból a lenti, nyitott főbejárati ajtó mellől eltűnt volna akár egyetlen pár kalucsni is. Vegye figyelembe, hogy ebben a házban tizenkét lakás van, és hozzám betegek is járnak. Tizenhét márciusában egy szép napon eltűnt az összes kalucsni, köztük az én két páram is, valamint három bot, egy kabát és a portás szamovárja. És azóta a kalucsnitartó megszűnt létezni. Barátom! Már nem is beszélek a gőzfűtésről. Nem beszélek. Legyen: ha egyszer szociális forradalom van, nem kell fűteni. Bár ha egyszer lesz rá időm, beleásom magam az agykutatásba és bebizonyítom, hogy ez az egész szociális zűrzavar egyszerűen beteges lázálom... De, mondom én, amikor elkezdődött ez az egész história, miért kezdett mindenki piszkos kalucsniban és csizmában járni a márványlépcsőn? Miért kell a mai napig lelakatolni a kalucsnikat? És még katonát is állítani mellé, nehogy elvigye valaki? Miért szedték fel a szőnyeget a főlépcsőn? Csak nem Karl Marx tiltja meg, hogy szőnyeg legyen a lépcsőn? Csak nem Karl Marxnál van valahol kimondva, hogy a Precsisztyenkán a Kalabuhov-ház kettes lépcsőházát be kell deszkázni, és a hátsó udvaron keresztül kell körbemenni? Kinek kell ez? Az elnyomott négereknek? Vagy a portugál munkásoknak? Miért nem tudja a proletár lent hagyni a kalucsniját, és miért piszkítja be a márványt?
– De Filipp Filippovics, hiszen nincs is neki kalucsnija – kotyogott közbe a harapásos.
– Szó sincs róla! – dörögte Filipp Filippovics, és töltött egy pohár bort. – Hm, nem szeretek likőrt inni ebéd után: elnehezít, és árt a májnak... Szó sincs róla! A proletár hord kalucsnit, és az a kalucsni az enyém! Ugyanaz a kalucsni, ami ezerkilencszáztizenhét április tizenharmadikán tűnt el. Ki emelte el – ez a kérdés. Én? Nem lehet. A burzsuj Szablin? (Filipp Filippovics a mennyezet felé bökött.) Nevetséges még feltételezni is. A cukorgyáros Polozov? (Filipp Filippovics oldalt mutatott.) Semmi esetre sem! Bizony kérem. De legalább húznák le a kalucsnijukat a lépcsőn! (Filipp Filippovics kezdett bíborszínt ölteni.) Miért vitték el a virágokat a lépcsőfordulóból? És a villany, ami húsz év alatt nem emlékszem rá, hogy kétszer kialudt volna, mostanság miért alszik ki rendszeresen havonta egyszer? Bormental doktor, a statisztika szörnyű dolog. Ön, aki ismeri az utolsó munkámat, jobban tudja ezt, mint akárki más.
– Ez az összeomlás, Filipp Filippovics.
– Nem – tiltakozott Filipp Filippovics teljesen magabiztosan –, nem. Ön legyen az utolsó, aki használja ezt a szót. Ez csak káprázat, füst, fikció! – Filipp Filippovics szétterpesztette rövidke ujjait, és két teknősbékára emlékeztető árnyék kezdett mászkálni az abroszon... – Mi a maga összeomlása? Egy kampós bottal járó vénasszony? Egy boszorkány, aki kiverte az összes ablakot, és eloltotta az összes lámpát? Ilyen, hogy összeomlás, egyáltalán nincs is! Mit ért ezen a szón? – kérdezte Filipp Filippovics felbőszülten a tálaló mellett fejjel lefelé lógó kartonkacsától, és válaszolt is helyette. – Az összeomlás a következő: ha én ahelyett, hogy minden este operálnék, karénekelek a lakásomon, akkor nálam beköszönt az összeomlás. Ha bemegyek a vécébe, és – már megbocsásson a kifejezésért – a vécékagyló mellé vizelek, és így fog tenni Zina és Darja Petrovna is, akkor a vécében bekövetkezik az összeomlás. Következésképpen az összeomlás nem a klozetokban van, hanem a fejekben. Ezért, amikor ezek a baritonok azt kiabálják, hogy "harcolj az összeomlás ellen!" – akkor nevetnem kell. (Filipp Filippovics arca úgy eltorzult, hogy a harapásos eltátotta a száját.) Esküszöm önnek, nevetnem kell! Ez azt jelenti, hogy mindegyikük saját magát kell verje. És majd ha kiveri a fejéből a világforradalmat, Engelset és Nyikolaj Romanovot, az elnyomott malájokat és az efféle hallucinációkat, és a saját portáján söpör, azaz elvégzi azt, ami a dolga, akkor az összeomlás magától eltűnik. Két istent nem lehet szolgálni! Nem lehet egy és ugyanazon időben villamossíneket söpörni és holmi spanyol rongyosok sorsát intézni! Ez senkinek sem fog sikerülni, doktor, a legkevésbé az olyan embereknek, akik a fejlődésben kétszáz évvel vannak elmaradva Európától, és mindmáig nem tudják rendesen begombolni a saját nadrágjukat!"

Fordította: Hetényi Zsuzsa

Pesti Szalon Könyvkiadó, Budapest, 1996

Nyitvatartás

1343312092_hollywood.jpg
MOSTANSÁG A "VILÁGJÁRVÁNY" KÖZEPETTE A RENDELKEZÉSEK SZERINT VAGYUNK ZÁRVA ILLETVE NYITVA! Normális esetben így vagyunk nyitva: június 15-től – szeptember végéig: Hétfő – Péntek: 8.30 – 12 | 16 – 18:30 Szombat: 8.30 – 14 Vasárnap: zárva (de esetleg nyitva) (Előfordul, hogy a boltajtón ki van írva: Rögtön Jövök – ilyenkor be lehet csengetni, mert nyitva vagyunk.) október végétől – június 15-ig: Hétfő: zárva Kedd – Péntek: 10 – 13 | 14 – 17 Szombat: 10 – 12 Vasárnap: zárva (Sürgős esetben, telefonhívásra is kinyitunk. Ha a kiírt Nyitvatartás ellenére nem vagyunk nyitva, akkor kinyitunk máskor. Mert le- het, hogy a Nyitvatartáson kívüli időben is kinyitunk, meg az is lehet, hogy Zárva tartunk! Minden a körülményeken múlik.) Megértésed és az együttműködést köszönjük! A NYITVATARTÁSUNKKAL KAPCSOLATBAN KÉRJÜK ÉRDEKLŐDJ TELEFONON VAGY AZ ELÉRHETŐSÉGEINKEN!
 

HANGLEMEZBORÍTÓK

1413379039_p8010464.jpg
Külső és belső lemeztasakokra rendelést felveszünk! Fehér papír, karton külső lemezborító és fehér papír könnyű belső lemeztasak kapható.
 

Csomagpont

1387294883_salas_csomagpont_oldalsav.jpg
ÚJ SZOLGÁLTATÁS! Átadóhely webáruházaknak, futárszolgálatoknak, magánszemélyeknek!
 

Hogyan keressél...

a webáruházban? A keresés jelenleg átalakítás alatt áll! A kereséshez segítséget találsz a felső sorban, az Info menüpontban, vagy:
 

Csipkemánia!

1366992342_csipke_illusztracio_oldalsav.jpg
Olvasson a csipkekészítés történetéről és válogasson szépséges, kézzel horgolt termékeinkből!