G

1359032674_gibran_kahlil_a_profeta.jpg
Kahlil Gibran: A próféta

"És ezzel a hittel és ezzel a tudással mondom:
Nem vagytok testeitekbe zárva, sem házaitokhoz, földjeitekhez kötve.
Ami ti vagytok, az a hegyek fölött lakik, és a széllel vándorol.
Az nem kúszik ki a napfényre melegedni, és nem váj odut a sötétbe, hogy biztonságot találjon,
Mert az a szabad lélek, mely beburkolja a földet, és az éterben mozog.

Ha e szavak homályosak, ne próbáljátok tisztázni őket.
Homályos és ködös a dolgok kezdete, de a végük nem.
És én azt szeretném, ha a kezdetként emlékeznétek reám.
Az élet és minden, ami él, a ködben fogant, és nem a kristályban.
És ki tudja, a kristály maga nem romlásnak indult köd?

Erre emlékezzetek, ha rám emlékeztek:
Hogy ami bennetek a leggyöngébbnek és legzavarodottabbnak látszik, az a legerősebb és a legeltökéltebb.
Hát nem lélegzetetek szilárdította erőssé csontjaitok rendszerét?
És nem egy álom volt-e, bár álmodására már egyikőtök sem emlékszik, amely fölépítette városotokat, és megformált mindent, mi benne van?
Látnátok csak a lélegzet árapályát, semmi mást nem látnátok azután,
És ha hallanátok az álom suttogását, nem hallanátok meg más hangot többé.

De ti nem láttok, nem hallotok, és ez jól van így.
A fátylat, mely szemeteket elhomályosítja, föllebbenti majd a kéz, mely megszőtte azt,
És az agyagot, mely fületeket eltömi, átszakítják majd az ujjak, amelyek gyúrták.
És látni fogtok,
És hallani fogtok.
Mégsem kárhoztatjátok majd, hogy megismertétek a vakságot, sem bánni nem fogjátok a süketséget.
Mert azon a napon megismeritek a dolgok valódi célját,
És áldani fogjátok a sötétséget csakúgy, mint a világosságot.

És miután ezeket mondta, körülnézett, és látta a hajó kapitányát, ki a kormány mellett állott, s hol a duzzadó vitorlákra, hol a messzeségbe tekintett.
És akkor ezt mondta:
Türelmes, igen türelmes a kapitány az én hajómon.
Fúj a szél, nyugtalanok a vitorlák,
Még a kormánylapát is irányért könyörög;
És a kapitány mégis némán várja szavaim végét.
És ezek az én hajósaim, kik hallották a nagy tenger kórusát, ők is türelemmel hallgattak engem.
Nem kell várakozniuk tovább.
Készen állok.
A folyó elért a tengerig, s a hatalmas anya ismét keblére öleli fiát.

Isten veled, Orfalisz népe,
E napnak vége lett.
Reánk zárul, mint önnön holnapjára a vízi liliom.
És ha nem hozott eleget, ismét össze kell gyűlnünk, és együtt kinyújtanunk kezünket az adakozó felé.
Ne feledjétek, hogy visszatérek hozzátok.
Kis idő múltán vágyaim port és párát gyűjtenek egy új test számára.
Kis idő múltán, mikor egy percre elcsitul a szél, egy másik asszony a világra szül engem.
Isten veletek és az ifjúsággal, melyet köztetek éltem.
Tegnap történt, hogy egy álomban találkoztunk.
Magányosságomban énekeltetek nekem, és én vágyaitokból tornyot emeltem az égben.
De most felébredünk, álmunknak vége, és nem hajnalodik immár.
Itt a délidő, félálmunkból nappal lett, el kell válnunk egymástól.
Az emlékezet derengésében még egyszer találkozunk, beszélünk egymással, s egy mélyebb dalt énekeltek majd nekem.
És ha kezünk egy másik álomban megint találkozik, új tornyot építünk az égben.

Ezt mondván jelt adott a hajósoknak, kik azonnal felvonták a horgonyt, s a felszabadult hajó elindult kelet felé.
És egy kiáltás szakadt föl az emberekből, mintha egyetlen szívből, és fölszállt a homályban, és elsodródott a tenger fölé, mint hatalmas harsonaszó.
Csak Almitra maradt néma, s nézett a hajó után, míg az el nem tűnt a párában.
És amikor a nép már szétoszlott, ő még akkor is ott állott egyedül a parti sziklafal tetején, és szívében emlékezett a szavakra:

– Kis idő múltán, mikor egy percre elcsitul a szél, egy másik asszony a világra szül engem."

Fordította: Révbíró Tamás

Édesvíz Zsebkönyvek. Édesvíz Kiadó, Budapest, 1995
1382388556_gibran_kahlil_bolond_homok_es_tajtek.jpg
Kahlil Gibran: Bolond / Homok és tajték

Kahlil Gibran (1883-1931) libanoni író és festő. Életbölcseleti parabolákban és aforizmákban figyelmessé teszi az olvasót az élet egy magasabb Valóságára. Felfedi a kapcsolatot a mindennapi élet és az ember létének célja között. Stílusának súlytalan egyszerűsége mögött felsejlik a mélyenlátó bölcsesség derűs iróniája. Emlékeztet az archaikus keleti mesék és mondák többrétegű értelmére. S valóban, az egyszerű történetek mögött mindig felfedezhető egy még mélyebb értelem és tanulság.

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

"...De olyan az emlékezés, mint az őszi levél, mely egy darabig zizeg a szélben, s azután nem hallani többé semmit."
(Bolond)

"Szótlanságot adjatok nekem, és én dacolok az éjszakával."

"Másodszor születtem, mikor megbékélt a lelkem és szövetségre lépett a testemmel."

"Az emlékezés a találkozás egyik formája."

"Nincs tér a Nap és a Föld között annak a számára, aki a Tejút ablakain tekint ki."

"Hétszer vetettem meg a lelkemet:
Először, mikor jámbornak láttam, ami által nagyságot ért el.
Másodszor, mikor nyomorékok előtt sántítani láttam.
Harmadszor, mikor nehéz és könnyű között választhatván a könnyűt választotta.
Negyedszer, amikor igazságtalanul cselekedett és azzal vigasztalta magát, hogy mások éppúgy igazságtalanul tesznek.
Ötödször, mikor valamit gyengeségből abbahagyott, de kitartásának erőt tulajdonított.
Hatodszor, mikor egy arc csúnyaságát megvetette, és nem tudta, hogy az saját álarcainak egyike volt.
És hetedszer, mikor dicshimnuszba kezdett, s ezt művészetnek tartotta."

"Nem abban áll az ember jelentékenysége, amit elért, hanem sokkal inkább abban, amit elérni vágyik."

"Minden férfi két asszonyt szeret, az egyik saját képzeletének a teremtménye, a másik pedig még meg sem született."

"Különös, hogy jogellenességeinket nagyobb nyomatékkal védjük, mint jogainkat."

"Két részből áll az ember: az egyik a sötétben virraszt, a másik pedig a fényben alszik."

"Akiben a legtöbb a vágyódás, az él a legtovább."

"Minden századik évben találkozik egyszer a názáreti Jézus a keresztények Jézusával egy kertben a libanoni dombok között. Hosszasan beszélgetnek. És a názáreti Jézus távozóban minden alkalommal ezt mondja a keresztények Jézusának: "Barátom, félek, hogy mi ketten soha-soha nem fogunk megegyezni."

"A veled együtt nevetőket könnyen elfeleded, de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál."
(Homok és tajték)

Fordította: Nagy G. Áron

Hermit Könyvkiadó, Miskolc, 1999
1359035412_gibran_kahlil_jezus_az_emberfia.jpg
Kahlil Gibran: Jézus, az Emberfia

"Mester, Mesterdalnok,
Kimondatlan szavak Mestere,
Hétszer is megszülettem én, és hétszer is meghaltam,
Sietős látogatásod és rövid találkozásunk óta.
És íme, újból élek,
Emlékezve egy napra és éjszakára a dombok között,
Midőn dagályod felemelt minket.
Attól kezdve átkeltem sok földön és sok tengeren,
És bárhová vitt is lovam vagy hajóm,
Mindenhol imába foglalták neved, vagy érveltek ellene.
Az emberek áldottak vagy átkoztak;
Az átok: tiltakozás a kudarc ellen,
Az áldás: himnusz a vadásznak,
Ki, midőn megtér a dombok közül,
Eleséget hoz társának."

"Mester, Világosság Ura,
Kinek szeme a vakok látó ujjaiban lakik,
Téged most is megvetnek és gúnyolnak,
Olyan ember vagy, ki túl gyönge és erőtlen, hogy Isten lehessen,
Olyan Isten, ki túlságosan is ember, hogy imádatot keltsen.
Miséjük és himnuszuk,
Szentségük és rózsafüzérük bebörtönzött énjükért van.
Te vagy valódi, ám még távoli énjük, messzi sírásuk és szenvedésük.

De Mester, Égszívű, szebb álmunk Lovagja,
Te ma is itt jársz-kelsz;
Sem íjak, sem lándzsák nem torpantják meg lépteid.
Keresztülsétálsz nyilaink záporán.
Ránk mosolyogsz a magasból,
És bár ifjabb vagy mindannyiunknál,
Atyaian gondoskodsz valamennyiünkről.

Költő, Dalnok, Nagy Szív,
Istenünk áldja meg neved,
És az ölet is, mely hordozott, és az emlőt is, mely táplált.
És Isten bocsásson meg mindannyiunknak."

Fordította: Szigeti-Cseke Zsuzsa

Új Ember Kiadó, Budapest, 2009
1359035140_gibran_kahlil_lazado_lelkek.jpg
Kahlil Gibran: Lázadó lelkek

Óbor

"Élt egyszer egy gazdag ember, aki nagyon büszke volt a pincéjére, meg a boraira – okkal és joggal. Volt egy palack nagyon régi bora, amit valami nagy eseményre tartogatott.
Történt egyszer, hogy a kormányzó meglátogatta őt, s a gazdag ember ezt gondolta: "Ezt a palack bort nem fogom felnyitni egy egyszerű kormányzónak!"
Nem sokkal később egy püspök tette nála tiszteletét, de ő ekkor is ezt gondolta magában: "Nem, nem fogom felbontani ezt a palackot. A püspök nem tudná értékelni, talán nem is érezné az illatát, az aromáját!"
Az ország hercege is benézett hozzá, de ő ezt gondolta: "Ez a bor túlságosan fenséges ahhoz, hogy egy hercegecskének kinyissam!"
A saját unokaöccse esküvőjének napján ez járt a fejében: "Nem, ezek a vendégek nem érdemlik meg ezt a bort, elő se hozatom nekik!"
Teltek-múltak az évek. A gazdag ember nagyon szép kort ért meg, s amikor meghalt, a szokásoknak megfelelően temették el.
Azon a napon, amikor eltemették, a pincéjéből előhoztak néhány palack bort, amit a szolgái, a parasztjai ittak meg. Azt a bizonyos palackot is felbontották, de azoknak az embereknek ez a régi nedű sem volt egyéb, mint – bor."

Fordította: Szántai Zsolt

STB Kiadó, Budapest, 2010
1382385967_gibran_kahlil_torott_szarnyak.jpg
Kahlil Gibran: Törött szárnyak

Csupán lelkünk képes megérteni a szépséget, szavakba nem foglalható – szemünk számára láthatatlan, szülője a néző s a nézett egyaránt. A valódi szépség olyan sugár, amely lelkünk legszentségesebb szentségéből ered, s amely úgy világítja meg testünket , ahogyan a földmélyből születő élet ad színt s illatot a virágnak. A valódi szépség abban a lelki összhangban létesül, amelyet szerelemnek hívunk, s amely férfi s nő között létezhet csupán. Kahlil Gibran A próféta és A mester szavai szerzőjének könyve a szépségről, a szerelemről és a halálról.

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

"Úgy tartják, az egyszerűség üressé teszi az embert, az üresség pedig gondtalanná. Talán azokra valóban igaz ez, akik halottnak születtek, s akik dermedt tetemként élik életük, az érzékeny kamasz azonban, kiben túlcsordul az érzés és kevés a tudás, a legszerencsétlenebb teremtmény a nap alatt, hiszen két erő prédája egyszerre. Az első felemeli őt, és álomködön át mutatja be neki a lét szépségeit, a második viszont a földhöz láncolja, szemét porral vakítja és rettegéssel, sötétséggel nyűgözi a lelkét.
A magány keze bársonyos és lágy, ám szívünket oly erős ujjal markolja meg, hogy csak úgy belesajdul a bánatba. A magány nem csupán a szomorúság szövetségese, hanem a szellemi elragadtatás társa is."

"...aki nem látja meg az élet szépségében és fertelmességében az angyalok és ördögök arcát, messze jár a tudástól, szelleme pedig – érzelmek híján – üressé lesz."

"Csupán lelkünk képes megérteni a szépséget, együtt élni és gyarapodni vele. Elménket megzavarja, hisz szavakba nem foglalható. A szépség szemünk láttára láthatatlan: szülője a néző s a nézett egyaránt."

"A szerelem világunkban a szabadság egyetlen lehetősége, hiszen úgy fölmagasztosítja lelkünket, hogy sem az emberi törvények, sem a természet jelenségei el nem téríthetik többé céljától."

"Az olyan asszony, akit a gondviselés lelki s testi szépséggel egyaránt megáldott, maga az egyszerre nyitott és rejtett igazság, melyet csak szerelemmel foghatunk fel, s csak erénnyel érinthetünk. Ha pedig megkíséreljük leírni az ilyen asszonyt, úgy illan el a kezünk közül, akár a pára."

+Létezik valami nagyobb és tisztább annál, amire ajkunk képes. A hallgatás bevilágítja lelkünket, szívünkbe súgja üzenetét, így hoz bennünket közel egymáshoz. A csönd elválaszt önmagunktól, a szellem csillagegén nyit számunkra utat, s a mennyországhoz visz közelebb: megérezteti velünk, hogy testünk börtön, s e világ száműzetésünk helye csupán."

"E világban minden szépséget és nagyságot egyetlen, valamely emberben ébredt gondolat vagy érzelem teremtett. Mindaz, amit magunk körül látunk, s mit elmúlt nemzedékek hoztak létre, születése előtt egy férfi elméjéből kipattant gondolat, vagy egy asszony szívében sarjadt érzelem volt csupán. Az oly sok vért ontó s az emberiséget szabadságra ébresztő forradalmak ezrek közül egynek gondolatából támadtak egykor. A birodalmakat döntő, pusztító háborúk gondolata is eredetileg egyetlen ember fejében született meg. Az emberiség sorsán fordító magasztos tanok azoktól származtak, akiket zsenialitásuk különböztetett meg környezetükről. Egyetlen gondolat építette föl a piramisokat, alapozta meg az iszlám dicsőségét – s égette porrá az alexandriai könyvtárat is."

"Egy éjjelen olyan gondolatod támadhat, amely dicsőségre emel vagy bolondokházába juttat."

"A benső feszültség kifejezése csak szebbé teszi az arcot, mindegy, mekkora tragédiáról és milyen fájdalmakról árulkodik, az az arc azonban, amely szótlanul nem sejtet titkos rejtelmeket – akármilyen szabályosak is vonásai – nem lehet szép."

Fordította: Dr. Magyar László András

Édesvíz Kiadó, Budapest, 1999
1382618691_goncsarov_oblomov.jpg
Ivan Alekszandrovics Goncsarov: Oblomov

"Attól a perctől kezdve, hogy írni kezdtem, (...) egyetlen művészi eszményem volt: egy becsületes és jó, rokonszenves figurát akartam ábrázolni, aki a legnagyobb mértékben idealista, egész életében küszködik, keresi az igazságot, de hazugsággal találja magát szemközt mindenütt, és végül teljesen elhidegül mindentől, apátiába süllyed, mivel érzi a maga és mások, általában az emberi jellem gyengeségét" – írta Goncsarov arról az embertípusról, amelyet Oblomov alakjában tett halhatatlanná, egy bonyolult emberi magatartás jelképévé, s ma már az "oblomovizmusra" világszerte éppúgy hivatkoznak, mint alapképletre, ahogy a "hamleti" alkatot vagy a "donkihotizmust" emlegetik.

(Az 1984-es kiadás fülszövege)

"Az Oblomov cselekményének egyetlen mozgatórugója – a főhős lustasága. A szerző több mint négyszáz oldalt ír – a semmiről, egy ember tehetetlenséggel párosult apátiájáról, szakadt háziköntöséről, kényelmes papucsáról. Ki hinné, hogy ebből világirodalmi érték kerekedik? Pedig az lett belőle. Az Oblomovval kapcsolatban már megjelenése évében sűrűn használták a "klasszikus" jelzőt. Az idő igazolta ezt az értékelést, az Oblomovot Tolsztoj és Dosztojevszkij világhírű műveivel helyezik egy sorba. És ami a legkülönösebb: kivétel nélkül minden kritikus megállapítja Goncsarov főművéről, hogy cselekménytelenségében izgalmasabb érdekfeszítőbb a legmozgalmasabb regénynél.

(Az 1960-as kiadás fülszövege)

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

"Ilja Iljics heverése nem volt kényszerűség, mint a betegé, vagy azé az emberé, aki aludni akar, sem alkalmi dolog, mint azé, aki elfárad, sem élvezet, mint aki lustálkodik; ez volt az ő normális állapota."

"Mindennap minden sarkot végigtakarítani? Micsoda élet az? Inkább vegye magához az Isten a lelkemet."

Fordította: Németh László

Magyar Helikon, Budapest, 1972

Nyitvatartás

1343312092_hollywood.jpg
MOSTANSÁG A "VILÁGJÁRVÁNY" KÖZEPETTE A RENDELKEZÉSEK SZERINT VAGYUNK ZÁRVA ILLETVE NYITVA! Normális esetben így vagyunk nyitva: június 15-től – szeptember végéig: Hétfő – Péntek: 8.30 – 12 | 16 – 18:30 Szombat: 8.30 – 14 Vasárnap: zárva (de esetleg nyitva) (Előfordul, hogy a boltajtón ki van írva: Rögtön Jövök – ilyenkor be lehet csengetni, mert nyitva vagyunk.) október végétől – június 15-ig: Hétfő: zárva Kedd – Péntek: 10 – 13 | 14 – 17 Szombat: 10 – 12 Vasárnap: zárva (Sürgős esetben, telefonhívásra is kinyitunk. Ha a kiírt Nyitvatartás ellenére nem vagyunk nyitva, akkor kinyitunk máskor. Mert le- het, hogy a Nyitvatartáson kívüli időben is kinyitunk, meg az is lehet, hogy Zárva tartunk! Minden a körülményeken múlik.) Megértésed és az együttműködést köszönjük! A NYITVATARTÁSUNKKAL KAPCSOLATBAN KÉRJÜK ÉRDEKLŐDJ TELEFONON VAGY AZ ELÉRHETŐSÉGEINKEN!
 

HANGLEMEZBORÍTÓK

1413379039_p8010464.jpg
Külső és belső lemeztasakokra rendelést felveszünk! Fehér papír, karton külső lemezborító és fehér papír könnyű belső lemeztasak kapható.
 

Csomagpont

1387294883_salas_csomagpont_oldalsav.jpg
ÚJ SZOLGÁLTATÁS! Átadóhely webáruházaknak, futárszolgálatoknak, magánszemélyeknek!
 

Hogyan keressél...

a webáruházban? A keresés jelenleg átalakítás alatt áll! A kereséshez segítséget találsz a felső sorban, az Info menüpontban, vagy:
 

Csipkemánia!

1366992342_csipke_illusztracio_oldalsav.jpg
Olvasson a csipkekészítés történetéről és válogasson szépséges, kézzel horgolt termékeinkből!