M

1393082979_marai_sandor_egy_polgar_vallomasai.jpg
Márai Sándor: Egy polgár vallomásai

Az író legjelentősebb alkotásában – a két világháború közötti magyar irodalom egyik remekművében – egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, s egy életformához: az európai kultúrához való elkötelezettségéről vall, gyermekévei tájaira, a Felvidékre, ifjúkori élményeinek színhelyeire: Berlinbe, Párizsba, Velencébe kalauzolja el olvasóit.
„S utolsó pillanatig, amíg a betűt leírnom engedik, tanúskodni akarok erről: hogy volt egy kor és élt néhány nemzedék, mely az értelem diadalát hirdette az ösztönök felett, s hitt a szellem ellenálló erejében… láttam és hallottam Európát, megéltem egy kultúrát… kaphattam-e sokkal többet az élettől?”

(Az 1997-es kiadás fülszövege)

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

"Tavasz elején megházasodtam. Rendkívül komolyan fogtan fel családfői kötelességeimet. Mindenekelőtt, hosszas tűnődés után, vettem egy cipősszekrényt."

"Senki sem tud olyan cselekedetszerűen hazamenni, mint az angolok."

"Egy időben megkíséreltem "társaságba" járni; e meddő kísérleteket hamarosan feladtam. Természettől magányos, csaknem emberkerülő vagyok. Minden új ember erőpróba nekem, egy-egy ismerős kimerít, mint vállalt feladat, amelyhez nem érzek elég erőt."

"Írni nem "egészséges" embernek való feladat; egészséges ember mindenekelőtt egészséges (...). Írtam, mert valamit el akartam mondani; írtam, mert az az "életmód" felel meg jellememnek és lelki alkatomnak; mert az írói kifejezés olyan felsőfokú életérzéshez juttat el, amilyent az élet cselekménye soha nem tud közvetíteni; mert ez az életérzés sem lehet az író célja, ezt is meg kell tagadni, s át kell menteni mindent a zárt formába, ahol a mű önmagában is megél már, a külső világ tápláléka nélkül, rokonok és hívek, siker és visszhang nélkül is. Valamit el akartam mondani – s írtam egy könyvet, s aztán még egyet, s aztán megtudtam, hogy az írói "program" nem kötetek sorozata –, állandóan, minden leírt sorral ugyanazt a mondanivalót akarom kifejezni, köteteken és műfajokon át, az áradás egyetlen, közös delta felé hömpölyög, s én már éppen csak jelen vagyok, egész életemmel és sorsommal ott kell lennem, mert valami ki akarja fejezni rajtam keresztül magát. (...) Soha nem értettem az írókat, akik ihletett pillanatokban "kitalálják" halhatatlan mondanivalójukat; a munka talál meg minket, nem mi a munkát, s a legtöbb, amit tehetünk, ha nem szökünk meg előle."

"...néha csodálkozva észleltem, hogy van írói végzet is, bizonyos feladatok elől éppen olyan kevéssé lehet kitérni, mint bizonyos emberi találkozások, érzelmi vagy érzéki kötöttségek elől. (...) Tudom, hogy soha nem készültem arra a bizonyos "nagy könyvre", amelyben majd "mindent elmondok"; az író tudja, hogy soha nem mond el "mindent", s nagy könyvet csak a műkedvelők vagy az irodalom kültelkein éldegélő szakemberek készülnek írni."

"...azt hittem, (...) egyszer majd módom lesz egy sorban vagy egy szakaszban megmondani azt, amit más nem mondhat el helyettem. Valószínűnek tartottam azt is, hogy ez a mondanivaló nem lesz különösebben okos, frappánsan eredeti, kápráztatóan szellemes; lehet, hogy a maga idejében, a maga helyén közhely formájában kell majd elmondanom, mert az életben, mint az irodalomban a döntő közlés, az a szó vagy vélemény, mely maradéktalanul kifejez egy embert, a legtöbbször igen egyszerű."

"Egyáltalán nincs más szabadság, csak a szeretet és az alázat szabadsága."

"Rettegő és gyanakvó világban élek, amelyben államférfiak időről időre haladékot adnak még az emberiségnek, mintegy hivatalosan biztatják, hogy még az egyszer bevetheti búzával a földeket, írhat még egy könyvet vagy építhet még egy hidat; ebben a permanens veszélyérzetben telik el élet és munka. Az osztály, amelybe születtem, összemosódik a feltörő osztályokkal; kultúrájának szintje az utolsó húsz esztendőben ijesztően zuhant, a civilizált ember igényérzete kihalóban. Az eszmények, amelyekben hinni tanultam, mint megvetett ócskaságok kerülnek nap mint nap szemétdombra; a nyájösztön rémuralma terjed el az egykori civilizáció óriási területei fölött. A társadalom, amelyben élek, nemcsak a szellem csúcsteljesítményei iránt közömbös már, hanem a mindennapok átlagának emberi és szellemi stílusával szemben is. A szándék, amely tapinthatóan, érzékelhetően áthatja koromat, kétségbeeséssel tölt el; a kortársi tömegek átlagízlését, szórakozásaikat és igényeiket megvetem, erkölcseiket kétellyel szemlélem, a korszak technikai és rekordbecsvágyait, melyek csaknem maradéktalanul kielégítik a tömegeket, végzetesnek tartom. A szellemi ember magányos jelenség, s mindenfelé katakombákba kényszerül, mint a középkorban a vandál hódítók elől a Betű titkával rejtőző szerzetesek. Az élet minden demonstráló megnyilvánulását félreérthetetlen, tragikus félelemérzet hatja át."

"(...) Megdöbbenéssel veszem észre néha, hogy hatvanéves emberekhez közelebb érzem magam lélekben és ízlésben, mint a huszonöt évesekhez. Mind így vagyunk, akik az "osztály" utolsó, diadalmas pillanatában születtünk."

Helikon Könyvkiadó, Budapest, 1997

1382609686_molnar_ferenc_jatek_a_kastelyban.jpg
Molnár Ferenc: Játék a kastélyban. The Play's the Thing

P. G. Wodehouse volt társszerzője a mi Molnár Ferencünknek is, ő dolgozta át zenés színpadra a Játék a kastélyban című színművét The Play's the Thing (A színdarab az igaz) címen.

Molnár Ferenc, író, színműíró, a Pe­tőfi- és Kisfaludy-Társaság tagja, a Szín­padi Szerzők Egyesületének díszelnöke, a francia becsületrend lovagja, született 1878. január 12-én, Budapesten, hol atyja orvos volt. Egyetemi tanulmányait Genfben és Bu­dapesten végezte. 1910-ben a Pesti Hír­lap dolgozótársa lett, közben a Budapesti Napló, azután az Új Idők, A Hét és a Pesti Naplóba is dolgozott. Amikor 1902-ben nagy feltűnést keltett az "Éhes város", az éles és briliáns tollal rajzolt korkép a XX. század legelejének Budapestjéről, akkor ez a regény már a | negyedik kötete volt a huszonnégy éves Molnár Ferencnek, aki novelláival, karcolataival, a gyermekéletből kiragadott rajzaival rangot szerzett magának a magyar írók világában már az "Éhes város" megjelenése előtt is. Az utána következő regényei is mind kivételes sikert jelentettek szerzőjének. A világháború elején az Est haditudósítója volt... Molnár Ferenc neve külön fejezetet jelentett minden színpadi irodalmunk történetében. Az internacionális érdekességű, de azért tipikusan magyar és pesti szalonvígjátékok soha nem sejtett világsikere elválaszthatatlanul összefonódott az ő diadalmas csengésű nevével. Írói stílje, a legfinomabb franciákat megszégyenítő elméssége, páratlan dialógusművészete, káprázatos színpadi bravúrja, merészen szárnyaló fantáziája, színes lírája messze földön csodált, kivételes és irigyelt értékei irodalmunknak... Molnár Ferenc a magyar színpadi irodalom első nagykövete. Félelmetes és győzelmes hódító, aki csatát csatára nyerve, öt világrész földjén tűzte ki már a magyar kultúra tiszta lobogóját.

(A kötet fülszövege és előszava)

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

"...nőt sohasem szabad meglepni. Mindig telegrafálni kell jó előre. Ahányszor én még az életben ilyen kedves meglepetést csináltam egy hölgynek, végül mindig én lepődtem meg."

"Aki bemutatkozik, az a vallatásnál kevesebbet hazudik."

"A nők csak akkor nagyok, amikor tagadni kell."

Merlin Kft., Budapest, 1991
1383155449_miller_arthur_dramak.jpg
Arthur Miller: Drámák

A jelentős művészi teljesítmény egyik lényeges meghatározó tulajdonsága – írja Vajda Miklós Miller munkásságáról –, hogy benne az egyes művek, minden témabeli vagy formai eltérés és idegenség ellenére is, közös jegyeket hordozva egy irányba mutatnak. Valamiféle vaskövetkezetesség nyílt vagy rejtett működése folytán a valóság mintha számtalan arca közül mindig ugyanazzal fordult volna a művész felé. Témakör és stílusjegyek, művészi technika és életrajzi vonatkozások lehántható rétege mögött ott rejtőzik a művekben egy közös mag, egy írói alkat és egyéniség összetéveszthetetlen bélyege.

Arthur Miller drámaírói teljesítménye is ilyenfajta következetességet hordoz magában, a darabok mindegyikében ott rejlik egy közös mag, az élet szemléletének bizonyos meghatározható, sajátos módja. A témában és a témák dramaturgiai kezelésében oly különböző darabokat legmélyebben és ezért legerősebben írójuk morális szenvedélye kapcsolja egymáshoz. Kivétel nélkül valamennyi darab egyfajta morális elkötelezettségből íródott, egy olyan fölfogás és írói alkat találkozásából, amely az élet sarkalatos erkölcsi dilemmáinak megmutatását nem egyszerűen színpadilag hatásosan kiaknázható írói lehetőségnek, hanem parancsnak, az író közösségi feladatának tartja.

Miller szerint "a tettek következményei éppoly valóságosak, mint maguk a tettek, mégis, ezzel ritkán számolunk, amikor a cselekedetet elhatározzuk, sőt még reményünk sincs arra, hogy teljes mértékben számításba vehessük, hiszen a következményekről csak részleges tudomásunk lehet". Miller tulajdonképpen minden darabjában tetteket szembesít következményeikkel, erkölcsi alapon. A téma természete szerint a dráma vagy az idő hosszmetszetében, vagyis logikai, okozati sorrendben mutatja be a folyamatot a döntéstől a tetten át a következményekig. (A salemi boszorkányok, Pillantás a hídról, Közjáték Vichyben), vagy a következmény szemszögéből visszanézve tárul föl teljes jelentésében, indítékaival a tett (Édes fiaim, Alku), néha pedig a kétféle módszer sajátságosan egybemosódik (Az ügynök halála, A bűnbeesés után).

(A könyv fülszövege)

<> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <> <>

"Régi dolog, hogy az élet rossz befektetés."

"Kemény dolog a világ, gyenge kézzel nem lehet feltörni."

"Ez a gyártási titok: mire kifizeted, tönkre is megy minden."

"Semmi se múlik azon, hogy mit csinál az ember. Csakis azon, kit ismer, s hogy tud mosolyogni! Összeköttetés (...)!"

"Az ügynök álomvilággal ügynököl – ez a mestersége."
(Az ügynök halála)

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008

Nyitvatartás

1343312092_hollywood.jpg
MOSTANSÁG A "VILÁGJÁRVÁNY" KÖZEPETTE A RENDELKEZÉSEK SZERINT VAGYUNK ZÁRVA ILLETVE NYITVA! Normális esetben így vagyunk nyitva: június 15-től – szeptember végéig: Hétfő – Péntek: 8.30 – 12 | 16 – 18:30 Szombat: 8.30 – 14 Vasárnap: zárva (de esetleg nyitva) (Előfordul, hogy a boltajtón ki van írva: Rögtön Jövök – ilyenkor be lehet csengetni, mert nyitva vagyunk.) október végétől – június 15-ig: Hétfő: zárva Kedd – Péntek: 10 – 13 | 14 – 17 Szombat: 10 – 12 Vasárnap: zárva (Sürgős esetben, telefonhívásra is kinyitunk. Ha a kiírt Nyitvatartás ellenére nem vagyunk nyitva, akkor kinyitunk máskor. Mert le- het, hogy a Nyitvatartáson kívüli időben is kinyitunk, meg az is lehet, hogy Zárva tartunk! Minden a körülményeken múlik.) Megértésed és az együttműködést köszönjük! A NYITVATARTÁSUNKKAL KAPCSOLATBAN KÉRJÜK ÉRDEKLŐDJ TELEFONON VAGY AZ ELÉRHETŐSÉGEINKEN!
 

HANGLEMEZBORÍTÓK

1413379039_p8010464.jpg
Külső és belső lemeztasakokra rendelést felveszünk! Fehér papír, karton külső lemezborító és fehér papír könnyű belső lemeztasak kapható.
 

Csomagpont

1387294883_salas_csomagpont_oldalsav.jpg
ÚJ SZOLGÁLTATÁS! Átadóhely webáruházaknak, futárszolgálatoknak, magánszemélyeknek!
 

Hogyan keressél...

a webáruházban? A keresés jelenleg átalakítás alatt áll! A kereséshez segítséget találsz a felső sorban, az Info menüpontban, vagy:
 

Csipkemánia!

1366992342_csipke_illusztracio_oldalsav.jpg
Olvasson a csipkekészítés történetéről és válogasson szépséges, kézzel horgolt termékeinkből!